+36 70 374 30 81 valasz@esztheta.hu

Az élet változás!

Azért kezdtem foglalkozni ezekkel a különböző módszerekkel, mert szerettem volna boldog lenni, jobban érezni magam. Kerestem az eszközöket. Meg akartam ismerni önmagam és az emberi működést. Másképp csinálni, mint a szüleim, segíteni akartam nekik, magamnak és másoknak, hogy ha vannak hasonló emberek, elmondjam mit tudtam meg, s ha nem muszály ne szenvedjenek annyit, azoknak, akik változni akarnak és nem függeni. Azoknak, akik úgy érzik nem szerethetőek, rendellenes családban nőttek fel, bántalmazták őket vagy ők másokat.

Több nehéz dologgal kelett szembenéznem már egész fiatalon. Többek köött 23 évesen méhnyakrákkal diagnosztizáltak. Nem, nem tévedés volt. Akkor fel sem fogtam csak jóval később, mert nagyon ügyesen túllettem rajta. Bevillant, az apám és a családi viszonyok a sok fájdalom és elfojtott érzés, valahol tudtam, hogy ezeknek is közük van hozzá.( erról majd még írok) Körülbelül 14 éves lehettem, amikor elkezdtem különböző pszichológiai és spirituális témájú könyveket olvasni, a halállal, álommal foglalkozó könyveket kérni. Agykontroll, számmisztika, Szepes Mária és barátai. Kerestem, tanulni akartam, talán ők voltak az én kedves nagynénéim, nagybátyáim ,akiktől kaptam olyan képet is ,ami inspirált, kimenekített és valami úton elindított és nem éreztem magam olyan magányosnak. Értelmet adtak és hívtak. Menekültem a jelenből a fájdalomból az értelmetlenből. Ez az időszak átformálta az addigi életem és a mai napig része lett. Ahogy mások is beszámolnak nagy változásokat eszközölt az életutamban a komoly betegség. Tudtam, hogy a lélek és test nem jár külön. Tovább vitt a keresés, megértés és a gyógyulás útján. Az önismeret útján. Az ébredés útján.

Azoknak, akik úgy érzik nincs kiút vagy nem is tudják, hogy lehetne másképp a körülöttük lévő dolgok nem túl jók… Azoknak, akik függők lettek, akik össze vannak zavarodva és félnek vagy betegségben szenvednek. Akiknek szavaik sincsenek arra, amiben vannak. Akik dühösek. Elegük van valamiből. Szenvednek néma, fojtogató érzésektől. Iszonyatos magánytól, hazugságoktól, szégyentől boldogtalanok és nem tudják mit is tehetnének. Nem bíznak magukban és másokban se igazán. Azoknak, akik egyszer csak ott találták magukat tök hasonló kapcsolatokban, helyzetekben, ami nagyon emlékeztet valahol a családi mintákra és szeretnének mást. Elegük van a tabukból. Hozzájuk tartozom, tartoztam én is. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok boldog lenni, azt sem hogy nem tudok örülni. De nagyon nehéz volt eddig csak jónak és szépnek lenni és csak azt látni és ítélkezni magam felett folyamatosan vagy tagadni az árnyék részt.

kép: Katona Eszter

Apám alkohol beteg volt, anyám pedig bele ragadt és tűrt sokáig nekem meg muszály volt. Túléltem! Ahogy körülnézek, hihetetlenül sok élettörténetet hallok a mai napig, akik hasonlóan nőttek fel. Az alkohol és a kiszolgáltatottság légkörében. Háborúban. A sebek, a hatalom és visszaélések, a betegségek tüneteiként, kitaszítottként, elszigetelődve és csodálkozhatunk e , hogy képtelenek vagyunk egészségesen kapcsolódni másokhoz?

Nem lehetett beszélni, érzéseket kifejezni, titkok, hazugságok között nőttem fel, mint oly sokan mások. Tabuk között és meg nem beszélt sérelmek között. Ez akkoriban(is) teljesen megszokott volt. Ez nem ítélkezés és nem egy dühömet kitöltő írás! A szüleim ugyan úgy azt hozzák, amit kaptak, de a felelősségvállalás ideje van! Ehhez azzal is szembe kellett néznem, hogy marhára nem tudom magamért vállani a felelősséget sok esetben, előbb nekem kell megtanulnom, de hozzá azt is, hogy nem csak magamért vagyok az, mert bármit teszek az kihat a környezetemre, része vagyok valami nagyobbnak, ha tetszik, ha nem. Ez nem csak duma, mert én kb. mindent megkérdőjelezek és szeretem felfedezni magam a dolgokat. Igazságkereső vagyok, vagy “Balek” ahogy minap egy TED előadásban hallottam és baromi jól esett, hogy nálam okosabb és képzettebb emberek Ted előadáson arról beszélnek, hogyan legyenek én..ÁÁÁ k..va jó érzés volt , hogy nem éreztem magam teljesen hülyének.

Elhatároztam, hogy ezt a sok szart már nem viszem tovább. Persze, sok mindent viszek, mert nincs hatalmam a sok hatás felett, ami ért. Nem tudok mindent megoldani, bármennyire is szerettem volna. Ez nem azt jelenti, hogy nem gyógyulhatok meg, vagy változtathatok a viselkedésemen. Ebben a tiszta tudatosságra való törekvés segít és a segítség kérés , és elfogadásának megtanulása az, hogy elkezdem elmondani a történetemet, úgy ahogy történt. Nem hallgatok tovább és érzem az érzéseim és megtalálom az utat magamhoz. BÍzok magamban. Legalább is kezdek. Ami eddig működött, a tagadás, megfélemlítés, visszaélés az nem működik már. Illetve, de csak hogy annak óriási ára van. Beledöglünk! Mást választok magam helyett, hazudok és félek, mert ezt szoktam meg? Kussolok? Mert különben…… Ezt az üzenetet érzem párkapcsolat, család, társadalom szintjén is..

Manapság jó lenne, ha mindenki képes lenne különbséget tenni és szerintem ez úgy megy, ha tudom ki vagyok, ismerem magam. ha nem minden arany, ami fénylik akkor nem bukok rá a szarra és élek egy semmilyen robotszolga kiszolgáló életet. Ha minden fordítva működik, mint mondják a “nagyok” (tisztelet a kivételnek:)) akkor gondolkodjunk fordítva. Ne az Arckönyvben keressem az igazat és az értékemet, ne a képbe nézzek hanem magamba! Ha folyton kapod az ingert a médiából a socialmedia felületekről , és már az se igaz, ami a múltéten még igaz volt, és ki vagy szolgáltatva egy külső igazságnak, akkor mi marad? Mibe, kibe kapaszkodhatsz? Hogyan döntesz? Mi alapján? ” Neked a divat mondja meg , hogy ki vagy”? Vajon elfeledkezdtél arról, hogyan is kell gondolkodni? Mindenre ott egy gép, ami majd megmondja mire van szükséged, a kérdéseidre választ ad és értékel, hogy elég jó vagy e ? Jól van, ugyes kutyus, a lényeg , hogy függj, vásárolj és legyél elégedetlen .. Meg kell felelni! Ne hidd el, hogy nem vagy elég jó! Mi a maradandó érték? Ma feküdj le úgy, hogy elgondolkodsz mik az értékeid a belső értékeid! Mond csak,szereted az életed? Boldog vagy- e? Hogyan érdemes élni ezt az életet ? Persze mindennek és mindenkiek meg vana helye csak nem mindegy, hogy azt szabadon választja e az ember.

Kerestem az eszközöket arra, hogy segíteni tudjak. Úgy éreztem, azt a képet láttammagam előtt, mintha Maugli lennék. Ha farkasok nevelnek négykézláb fogok rohanni , hogy elkapjam a nyulat és megegyem, ha éhes vagyok. Nem fogom tudni az emberek világában, hogy boltban megveszem és megsütöm és késsel villával megeszem. Amíg meg nem mutatja valaki és nem azt választom és nem kezdem magam embernek érezni, gondolni. Ha állatnak hiszem magam úgy is fogok viselkedni. Tanulni akartam és felfedezni magam a szabadságot, szeretetet. Azt éreztem ez biztos lehet másképp én már ezt nem adom tovább. Megállítom!

Ezt nem lehet kibírni annyira fájdalmas. Őszintén önmagam szerettem volna lenni és ahogy egyre többet olvastam és tanultam ezekről a dolgokról láttam, hogy fogalmam sincs ki vagyok igazán. És most itt nem arra gondolok, hogy ha megkérdezik mit csinálsz akkor elmondom a munkám és akkor annyi, meg sorolom, hogy család , autó évi két nyaralás. Pipa oké átment a szentederden.Minden oda mutat, hogy meg kell tanulnom szeretni, elfogadni magam, felelősséget kell vállalnom az életemért és érzéseimért. Tisztítani a tudatom. Valahogy jelen lenni, de az a legnehezebb. Hogy fel kell dolgozni a múltat,traumákat és beleállni az életbe, abba amibe senki nem tudott . Tudjuk a szüleinknek is voltak szülei és más világok voltak Ők is hozzák az öröklött tudást, mintákat, hitrendszereket és sokkal tudattalanabbul hordozzák a sebeket, fájdalmakat és a fel nem dolgozott veszteségeket. Kevés lehetőségük volt rálátni arra, amire ma már nekünk van. Csak hogy mára már nagyon is kiderült, ha csak a transzgenerációs elméletre gondolunk, és egyre több helyen lehet ezekről olvasni, hogy minden mindennel összefügg. Mi sem vagyunk kivételek. Nem gondolhatom magam kivülállónak, rendszeren kívülinek.

A természetben, ha megnézzük a kis hangyától az esőcseppig minden összetartozik, mi emberek is. Nagyon is része vagyok a mindennek a világnak, velem együtt történik az, ami történik. És ezek adódnak tovább és tovább. S amit nem tudtak elmondani, mi tovább szőjük saját mesénkbe. De nem kell, hogy így legyen és azt higgyük azok mi vagyunk. Ma már egyre kézzel foghatóbb és elfogadottabb és tényeken alapuló kutatások vannak ebben a témában. Ez nem boszorkányság. Úgy érzem az egész rendszer nagyban elavult, már rég nem működnek dolgok vagy úgy ahogy, de a mellékhatásokat látjuk sokan, érezzük. Túltoltuk Béláim! Akiknek ez még mond valamit:) De pont úgy, ahogy nagyon sok családban, úgy magasabban sem működik jól. Vezessük be az igazmondás napját ! Kezdjük a szart ne valami fincsi csokinak eladni! Kezdjük magunkkal ! Legyen ez a divat. Huu milyen lenne?:) Az őszinteség hava (nem a kegyetlenségre gondolok), na jó legyen csak egy nap kezdetnek:))vállaljam valódi önmagam avagy …? Lehet idén farsangon önmagamnak öltözök és totál önmagam adom….,?Hmmm….

Ki vagyok én a sok seb, álarc, azonosulás mögött ? Ki vagyok a családom fájdalmai nélkül? Ki vagyok a hiedelmeim nélkül? Hihetek mást is ?Ki vagyok én ezekkel együtt és átdolgozva? Mi az, ami már nem az enyém és, ha leveszem azt a rengeteg és nehéz terhet, batyut, amit rám aggattak megkönnyebbülök?

Látom, ahogy őseim sírva vetik le és hagyják örökül veszteségeik, életük elnyűtt meg nem oldott ügyeit és jön a következő és felveszi és viszi tovább és rárakodik az ő sara is és ez a csomag egyre nehezebb és nehezebb és egyre kevésbé látszik ki alóla ki is hordja. Ébresztő! Vedd le a kabátot, tedd le a terheket , tisztítsd ki és vedd fel a saját ruhád! Mond ki! Meséld el!Éld a saját életed! Engedd el az itt ragadt szellemeket ! Oldozd fel a családod, és magad! Körül nézek és látom, hogy némán átvettem, mert azt hittem a láncok engem is gúzsbakötnek, de nem, ha kinyitnám szemem, látnám, van választásom. És így megyek tovább. Köszönöm őseim! Van választásom ! Nem normalizálom az erőszakot és a hazugságot. Gyógyulok, tisztulok, látok, érzek, kimondom! Tanulom . Megyek az úton. Nem vagyok tökéletes. Vagyok!

Folyt. Köv.

Neked is van egy történeted? Meséld el! Köszönöm !